Színészeink

5a9d8988181af.jpg Kókai János
Színész

14 éves koromban találkoztam először a Művészettel, és azóta szeretném minél jobban megismerni, udvarolok neki mindennap. Még nem kaptam tőle kosarat. Együtt élünk, de majd szeretném megkérni a kezét. Vonzódom az abszurdhoz, írásaimban, rendezéseimben és szerepeimben. Viszont a zenében menthetetlenül romantikus vagyok. Az Esztrád színház azok közé tartozik, akik tolerálják ezen lelkialkatomat, sőt, talán néha szeretik is.

5a9d8a4493537.jpg Major Róbert
Színész

Azzal kezdem, hogy nem tudom milyen nem színészként, színházi emberként élni, látni. Az érettségi után rövid ideig a Pécsi Nemzeti Színházban dolgoztam díszítőként, majd Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban kezdtem meg színészi tanulmányaimat. Abban a színházban és abban a stúdiumban, amit Ruszt József alapított. Ruszt József a mester. Ha valaki 18 évesen belép meseország kapuján, baljós döndüléssel záródik be utána a való világ ajtaja. Ez a hang annyira ijesztő, hogy a legtöbb színésznövendék hátra sem mer nézni. Megszűnik a „kint” és megszületik a „bent”. Ettől a pillanattól kezdve a „kint” csak egy visszatükrözendő felület. Az egyetlen valóság a bent - a színpad. A színinövendék elindul az egyirányú úton, amely a süllyesztőkön és csapóajtókon keresztül, a kulisszákon át a rivaldáig visz. 1994 február 06 – án kaptam színész minősítést Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban A stúdium önismeretre, önálló alkotásra, önálló gondolkodásra nevelt. Sokféle színházban játszottam: alternatív színházban, magánszínházban, kőszínházban, bábszínházban. De amiért nagyon szerencsésnek érzem, magam - mindig kiváló kollégákkal. Mivel a színház a valóságból táplálkozik és a világ folyamatosan és gyorsan változik, ezért nekünk művészeknek is folyamatosan változnunk, fejlődnünk kell. Ha valamit önállóan megszeretnénk fogalmazni, ahogy csak mi tudunk, azt meg kell tennünk. Így a színház alapító mester példáját követve, 1997-ben megalakult a társulat, Kötelező Olvasmányok Színháza néven, aminek a művészeti vezetője lettem. Hosszú út vezetett odáig, hogy 2013-tól Esztrád Színház néven működünk tovább. Számos tagozatra bővült az egyesületünk és jelen pillanatban az ország legnagyobb produkciós színháza vagyunk és hittel, tehetséggel átszőtt előadásokat játszunk nap, mint nap – télen és nyáron, itthon és külföldön. Minden nap akad valami felfedezni való, minden nap szeretnénk valami szép és jó gondolatot a magunk eszközeivel megfogalmazni, tovább adni, lélektől – lélekig. És ezt tesszük úgy, ahogyan én tanultam: hittel, szorgalommal és alázattal.

Soós Tamás Soós Tamás
Színész

Gyerekkorom óta imádok olvasni. Hasznos és haszontalan tudományok egész tárházát szívtam magamba. Bármiről olvastam és bármit tettem az mind-mind egy kicsit közelebb lökött a színházhoz. Szavaltam és szerepeltem, vidéki színjátszó körökben játszottam, míg végül - több mint húsz évvel ezelőtt - a fővárosba kerültem. Pályámat az RS9 színházban kezdtem, csodálatos kollégákkal, kitűnő rendezőkkel dolgoztam együtt és alkalmam adódott, hogy néhány darabot rendezzek a Merlin Színházban és az RS9-ben. Minden kolléga, minden színházi ember, akivel találkoztam, akarva-akaratlanul csiszolt vagy faragott rajtam valamit, hogy ma azzal a hittel és energiával állhassak színpadra, ami lehetővé teszi számomra, hogy minden körülmények között ember maradhassak. Olyan színházi ember, aki talán néhány órányi élményt adhat a teátrumba betérők számára. Három éve az Esztrád Színházban játszom.